Mi az igazság?

Mondjátok meg ti, mert én még mindig nem tudom erre az egyszerűnek tűnő kérdésre a választ! Egyik oldalról azt hallani, hogy a szerelem akkor talál rád, mikor nem is várnád, és nem számítasz rá, a másik oldal viszont azt hangoztatja, hogy reménykedni kell, és „bevonzani” a szerelmet. Az internetem is számos oldalon és fórumon olvasni erről, ám ahogyan látom a társaság ott is kétfelé oszlik. Hát én most kísérletet teszek mindkét oldal állításpontját megvizsgálni, aztán az már csak rajtatok múlik, hogy miben hisztek, és melyik technikát fogjátok alkalmazni.

1. Az első technika- Ne hajtsd a szerelmet, az úgyis akkor talál rád, mikor a legkevésbé számítanál rá!:

Nos sokszor, és sok embertől hallottam már ezt a mondatot; ők azt állítják, hogy nem szabad túlságosan hajtani a szerelmet, nem kell folyamatosan pasizni, mert akkor úgysem jönnek össze a dolgok. Ők szentül hisznek abban, hogy a szerelem pont akkor és pont úgy fog rád találni, ahogy az meg van írva. Nem szabad várni a szerelemre, hanem csak a lehető legboldogabban élni kell az életünket, aztán a dolgok majd úgyis alakulnak maguktól. Lehet, hogy a szerelem tényleg egy hétköznapi helyzetben talál majd meg, amikor valóban nem is számítanál rá, de a lényeg, hogy aminek jönni kell az úgyis jönni fog, viszont erre nem szabad görcsösen várni, és ezen izgulni, mert ez csak tönkreteszi az életedet. Fontos, hogy a szerelem utáni kutatás ne eméssze föl az életedet, hanem mellette tudjad egy kicsit élvezni is az életet, és így nagybetűkkel ÉLNI!

2.  A második technika- Vonzd be a szerelmet!

Kétségtelen, hogy mióta 2006-ban megjelent a ’The sercet’- ’A titok’ című könyv, mely a vonzás törvényéről, annak mindennapi felhasználási lehetőségeiről, illetve alkalmazásáról szól, egy kicsit mintha minden és mindenki felbolydult volna. Azok nagy része, akik olvasták a könyvet el kezdtek hinni a vonzás törvényében, illetve próbálják alkalmazni azt. A vonzás törvényéről így ír a wikipédia: „A mai felfogás szerint a vonzás törvénye azt jelenti, hogy az emberek gondolatai irányítják életük valóságát, akár tudatában vannak ennek, akár nem. Az elmélet szerint a gondolatoknak teremtő ereje van: amire gondolunk, és hisszük, hogy ez lehetséges, az valósággá válik.” Azaz ha valamit nagyon akarunk, és teljes szívünkből elhisszük, hogy a miénk lehet, akkor az nagy valószínűség szerint be is fog következni. Nos e szerint, a szerelmet is csak akarnunk kell, és akkor valóban megadatik a számunkra. Nyilván nincsenek róla pontos adatok, hogy ezen technika hány pár számára segített már megtalálni a boldogságot, mindenesetre  én is számos olyan emberrel találkoztam már, aki a vonzás törvényének tulajdonítja azt, hogy az élete végre kedvező fordulatot vett. Bár ismerek olyat is, aki évek óta próbál ezzel a módszerrel párt találni magának, ám még mindig szingli…Egyszóval sajnos erre a módszerre sincsen 100%-os garancia, de próbálkozni attól még lehet vele, he tényleg kellően kitartó az ember!

Kommentek formájában várom a ti véleményeteket is a témával kapcsolatban! Illetve, ha nektek van egy harmadik verziótok is, azt is szívesen meghallgatnám! :)

Szingliöröklét?

Igazi szingliként gyakran teszem föl magamnak a kérdést: akkor én már sohasem találom meg az igaz szerelmet, és örökre egy vénlány maradok, aki pasi helyett jobb híján beszerez majd egy macskát, és azzal éli a mindennapjait? Hát, én a részemről soha nem szeretnék erre a sorsra jutni, viszont egyelőre nem is látom még a fényt az alagút végén. Sokszor hallani, hogy a szinglilétnek számos előnye van, többek között, hogy nem kell magadon kívül, még egy ember hülyeségét elviselned, ám én még mindig úgy gondolom, hogy társas lények révén, az emberek számára mégis csak párosan szép az élet. Persze az más kérdés, hogy a párodat mikor és hogyan fogod megtalálni. A szinglik jól tudják, hogy számukra az élet a pasikeresésről szól, bár vannak olyanok, akik inkább a tanulásba vagy a munkába menekülnek ez elől, ám tudvalevő, hogy a szingli nők egyetlen álma az, hogy végre megtalálja őket a szőke hercegük, még ha ezt le is tagadják, és fennhangon hangoztatják, hogy milyen jó egyedül. Szerintem a legfontosabb, hogy a szinglik ne adják föl a reményt, és ne próbáljanak meg a szerelem helyett valamilyen más pótlékot találni az életben. Fontos, hogy szingliként is tisztában legyünk az adottságainkkal, értékeinkkel, és hogy a kudarcok ne tántorítsanak el attól, hogy tovább keresgéljünk, ha szerencsénk van még sikerülhet is! Egyszóval én személy szerint még nemet mondok erre a szingliöröklét kérdésre, és várok az igaz szerelemre, hátha valamikor tényleg elérkezik…:) Nektek is csak ezt tudom tanácsolni!

Kezdetek...

Hogy miért épp a mai napot választottam arra, hogy elindítsam az én személyes ki blogomat? Nos… Tavaly fogadalmat tettem, hogy ha az idei Valentin- napot is magányosan fogom eltölteni, akkor nem várok tovább arra, hogy megtaláljon a szerelem, inkább hasznosítom a szabadidőmet és a pasikon való agyalás helyett inkább írni kezdek. Úgy tervezem, hogy ezt a blogot csupa olyan Carrie Bradshaw stílusú cikkel fogom megtölteni, melyek kellő kritikával és öniróniával fűszerezve szólnak arról, hogy milyen is egy 21. századi szingli nő élete Budapesten.