Szingliöröklét?

Igazi szingliként gyakran teszem föl magamnak a kérdést: akkor én már sohasem találom meg az igaz szerelmet, és örökre egy vénlány maradok, aki pasi helyett jobb híján beszerez majd egy macskát, és azzal éli a mindennapjait? Hát, én a részemről soha nem szeretnék erre a sorsra jutni, viszont egyelőre nem is látom még a fényt az alagút végén. Sokszor hallani, hogy a szinglilétnek számos előnye van, többek között, hogy nem kell magadon kívül, még egy ember hülyeségét elviselned, ám én még mindig úgy gondolom, hogy társas lények révén, az emberek számára mégis csak párosan szép az élet. Persze az más kérdés, hogy a párodat mikor és hogyan fogod megtalálni. A szinglik jól tudják, hogy számukra az élet a pasikeresésről szól, bár vannak olyanok, akik inkább a tanulásba vagy a munkába menekülnek ez elől, ám tudvalevő, hogy a szingli nők egyetlen álma az, hogy végre megtalálja őket a szőke hercegük, még ha ezt le is tagadják, és fennhangon hangoztatják, hogy milyen jó egyedül. Szerintem a legfontosabb, hogy a szinglik ne adják föl a reményt, és ne próbáljanak meg a szerelem helyett valamilyen más pótlékot találni az életben. Fontos, hogy szingliként is tisztában legyünk az adottságainkkal, értékeinkkel, és hogy a kudarcok ne tántorítsanak el attól, hogy tovább keresgéljünk, ha szerencsénk van még sikerülhet is! Egyszóval én személy szerint még nemet mondok erre a szingliöröklét kérdésre, és várok az igaz szerelemre, hátha valamikor tényleg elérkezik…:) Nektek is csak ezt tudom tanácsolni!